A H2O: Footprints in the Sand visual novel alapján készült anime adaptáció. Történetünk főhőse Hirose Takuma, a vak középiskolás kisfiú. Hirose édesanyja halálát követően vesztette el a látását. Vakságának oka ismeretlen, az orvosai szerint látnia kellene. A tragédia mély nyomot hagyott a lelke mélyén. Annak érdekében, hogy meggyógyuljon elhagyják a várost, ahol azelőtt élt és vidékre költöznek bácsikájával. Első nap az iskolába menet eltéved az erdőben. A semmiből megjelenik egy lány, aki megmenti őt. Otoha néven mutatkozik be neki és azt állítja, hogy ő az Idő hangjainak Szelleme, Takumát meg az Ígéret Gyermekének nevezi meg. Majd egy dühös vadkan üldözőbe veszi őket. Otaha kézenfogja a vak kisfiút és kirohan vele az erdőből egyenest a tisztásra. A rétre kiérve Otoha-chan hirtelen semmivé lesz, gyakorlatilag köddé válik. Takuma-t a vadkan végzetes támadása elől egy éppen arra járó lány Hayami Kohinata menti meg. A lány eligazítja Takuma-t az iskolába. Takuma az iskolába beérve megismerkedik a diáktanács elnökével Kagura Hinata-val és az osztálytársaival. A tanárnő Kohinata mellé ülteti. Takuma felismerni a lány hangját és megköszöni neki a segítséget, de Kohinata egyáltalán nem akar vele barátkozni. Később ebédosztásnál a mindig nagyszájú és titulusát hangoztató Yui-sama a kevesebb tintahal karikák miatt kezd el balhézni, hogy valaki elvette. Kétségtelenül Kohinata-t hibáztatja és senki nem védi meg a lányt, egyedül Takuma áll ki mellette. Azonban mivel vak ezért, szerencsétlen fiú nem képes megvédeni a lányt. Kohinata az osztály utálatának legfőbb tárgya, gyűlölik és Csótánynak nevezik. Osztálytársai rettenetes módon összeverik és megrugdossák.  Otoha-chan az este ismét meglátogatja a fiút és megajándékozza őt a látással. Takuma-t körbevezetik a faluban a lányok, ám azonban amikor a hídhoz érnek, arra kérik őt, hogy soha ne menjen keresztül rajta, mert a hídon túl egy valóságos szörnyeteg él. Takuma ennek ellenére átmegy és Kohinata-t találja ott, aki rozsdásodó villamoskocsiban él az erdő közepén. A lányt a következő nap ismét bántalmazzák, azonban a fiú megvédelmezi őt. Az osztálytársai őt is férgezni kezdenék, azonban a diákelnök meggyőzi őket, hogy beszél Takuma fejével. Mindeközben Takuma és Kohinata kezdenek összebarátkozni és mély érzelmek alakulnak ki köztük. Ennyi lenne a történet kezdete. ^^

Most vágjunk bele az én értékelésbe. Az anime grafikája és látványvilága nagyon tetszett nekem, mivel faluban játszódik a történet túlnyomó részt zöld környezetben mennek a cselekmények, amit én különösképpen szeretek. A karakterekhez kapcsolódó érzelmeim vegyesen alakultak. Igazából az elején nagyon sok karaktert utáltam és sokszor azt kívántam bárcsak esne rá három tonna zsák krumpli, később azonban megmutatkozott karakterjellem fejlődés és változás, aminek köszönhetően nem maradt tüske az emberben, legalább is bennem nem.

Nekem a kedvencem egyértelműen Kohinata lett. Ő kulcsfontosságú szerepet tölt be a történetben. Nagyon sajnáltam szegényt az elejétől kezdve, mert igazságtalan és gusztustalan az, ahogyan az osztálytársai, a tanárnő, sőt a falu összes lakója bánt vele. Nem csak kiközösítik, de sokszor brutális módon összeverik szerencsétlent és aztán még kijelentik nagy flegmán, hogy egyébként örülhet annak, hogy egyáltalán megtűrik a jelenlétét. Nagyon sokszor történt az, hogy megijedtem, hogy úristen, megölik, mert a végén már ennyire durvák voltak ezek a bántalmazások. Közben ő az egész történetben az egyetlen karakter, aki soha nem tett semmi rosszat. Legszívesebben kiírtottam volna ilyenkor az egész falut.

Takuma karaktere eleinte nagyon aranyos és szerethető. Aztán amikor összeköttetésbe hozza Kagura nagyapja Kohinata létezését az anyja halálával, na ott benne is eltörik valami és ő rajta is úrrá lesz a gyűlölet. Egyszerűen innentől kezdve a Takuma iránt érzett szimpátiám nekem abszolút szertefoszlik. A lány nagy nehezen a bizalmába engedte őt és megszerette. Majd csak azért mert a falu vénembere, aki nem titkoltan rühelli Kohinatát és a családját mond neki valamit, akkor onnantól kezdve elszáll az iránta érzett szeretete. Hát elmehet a tudjátok hova. A lány szerette, bizonyította, ez meg itt sír és ő is megbántja Hayami-t. Annyira sajnáltam szegényt. Mindezek ellenére a történet vége felé stabilizálódik az iránta érzett érzelmem, de az előzőekben leírt cselekményen teljesen kiakadtam akkor is.

Kagura eleinte roppant antipatikus karakterként mutatkozott be. Ő is Kohinata ellen ügyködik. Azonban őt valamiért éreztem, hogy nem szívből gyűlöli a lányt, ezért nem lett ellenszenves nekem. Később ki is derült, hogy nekem lett igazam, nem szeretnék sokat spoilerezni, a lényeg, hogy ő benne ahogy vártam, kellemeset csalódtam. Azonban az, amit ez a lány is átélt, nem kívánom senkinek. Nagyon erős karakterjellem, hogy ezt végigbírta csinálni és nem roppant össze, sőt a történet végén összeszedte magát és a sarkára állt. Az egyik legkedvesebb szereplő a történetben.

Otoha a harmadik lány, akit nagyon szeretek benne. Ő egy igazán vidám, kedves és jószívű karaktere a történetnek. Ha bár nem szerves része az egész animének, mert csak részlegesen bukkan fel, de ennek ellenére ő is egy főkarakter. Otoha karaktere az egyik legszebb, a kis szőke hajával és zöld szemeivel, valami eszméletlen bűbájos. ^_^ Imádnivaló.

Yui és a fiúk. Nos, hát hogy is mondjam.. az elején, ha rajtam múlna égnének, akár a Reichstag. Ők a magja az iskolai bántalmazásoknak, és eleinte utáltam őket, különösképpen Yui karakterét, aki amúgy is egy beképzelt és magától elszállt jellem. Később történnek események, amik picit talán szépítenek a dolgokon.

A falusiak és Kagura nagyapja az igazi férgek. Az egész gyűlölködést ők csinálják és okozzák. Elvakultak és ostobák. Rettenetesen ellenszenvesek mindannyian, főként azért mert felnőtt emberek és ennek ellenére egyáltalán nincsenek értelmileg azon a szinten. Ritka szánalmasak mind, azt kell mondjam.

A történet ennek ellenére nem csak erőszakból áll. Rengeteg kellemes és aranyos részt tartogat, vannak benne váratlan fordulatok. A befejezés is happy end lett, szóval igazából egy jó animét tarthatunk a kezünkben. Bár annyit a részemről hozzátennék, hogy a befejezést én másként alakítottam volna. Kohinata visszatér a történetbe, de én őszintén megmondom nem is írtam volna ki addig se. Mindegy, nézzétek meg, ha felkeltette az érdeklődéseteket!

Nálam ez az anime 10/6.5 értékelést ért el. Nagyon szerettem nézni, sikerült beleélnem magam, sőt ami azt illeti Staha figyelmét is végig fenntartotta.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.